A falakat megtanítani beszélni

rokk_szilard_2_masolata.jpg

 A budapesti utcák régi bérházainak homlokzatai telis-tele vannak üresen hagyott szoborfülkékkel, ahonnan egykor dámák, urak, katonák vagy szentek alakjai figyelték az általuk őrzött házak előtt elhaladó járókelőket. Az egyesült Budapest 150 éves története során ezek az alakok, a történelem tanúi sok esetben elvesztek, megrongálódtak, eltűntek – tőlük már nem lehet kérdezni. És bár sokszor ezeket a tanúkat már nem lehet felkutatni, az egyes házak történeteit, lakóinak életét ki lehet hangosítani, és tovább lehet írni azt. A FLASZTER keretei között, Antal Balázs koordinálásában megvalósuló Fülke projekt arra tesz kísérletet, hogy a város három üresen maradt szoborfülkéjének benépesítésével felidézze vagy éppen továbbírja a hely történetét – mindezt kortárs nézőpontból, hiszen az új alkotásokat a Képzőművészeti Egyetem hallgatói, Deák Anna, Sarfenstein Ditta és Szeli Kamilla készítették el.

A kiválasztott házak történetei sokszor olyan részleteket is tartalmaznak, amelyek elsőre talán nem tűnnek jelentősnek, azonban jobban belegondolva, nagyban alakíthatták a város személyes történeteit. Az első újjászülető fülke a Pacsirtamező utca egyik házának homlokzatán található, és ez a környék is sok ilyen apró elfeledett részletet rejt. Például ennek az utcának a tengelyébe tervezte az Olgyay építész testvérpár az ún. „Via Anticát” 1937-ben, amely a korszak egyik legnagyszabásúbb városrendezési projektjének ígérkezett. A Via Antica kötötte volna össze az aquincumi városkép legfontosabb elemeit, így keretbe foglalva a római-kori emlékeket és egy egységes arculatot létrehozva. Azonban a második világháború kitörése derékba törte a tervet és így az végül nem valósulhatott meg. Szintén itt működött az egykori Goldberger Textilgyár, amely rengeteg környékbelinek adott munkát a kékfestés „nagyköveteként”. A gyár, történetének több mint kétszáz éve után, bezárni kényszerült, ám jelentőségét mind a magyar textilipart, mind pedig a helybeliek sorsát tekintve méltánytalan volna elfeledni – Szeli Kamilla a Pacsirtamező utca 42-44. fülkéjébe készült alkotása ezt a történetet igyekszik megőrizni. 

A Rökk Szilárd utca a város kulturálisan egyik legtelítettebb részében, a Palotanegyedben helyezkedik el. Ezért a környék számunkra leginkább tehetős urak és asszonyok, művészek, államférfiak és költők lakóhelyeként ismert – így könnyű elfeledkezni az olyan hétköznapibb helybéliekről, mint Hazslinszky Károly, aki ebben az utcában, a jelenlegi kettes szám alatt működtette patikáját. Hazslinszky gyógyszertára jól menő és a környék számára fontos üzlet volt, mindent árult, ami a századfordulós orvoslás számára szükséges volt – nem mellesleg pedig az egyik első hely volt az országban, ahol nem csak emberek, hanem házikedvencek számára is árusítottak gyógyszereket. Bár a házban lakott akadémiai taggá választott orvos is, mégis a helyiek számára valószínűleg Hazslinszky személye és az ő portékái fontosabb szerepet töltöttek be egy-egy téli megfázás idején. Sarfenstein Ditta ennek a különleges patikának készítette el a fiktív reklámját, több mint száz évvel a híres patikárius elhunyta után is emlékeztetve rá.

A harmadik kiválasztott fülke a Baross utca 96. szám alatt található. Az utca már önmagában központi szerepet töltött és tölt be a kerület életében, a Józsefvárosi lexikon ezt nevezi „józsefváros igazi főutcájának”, hiszen itt nyílt az első templom és iskola, innen indultak ki aztán az első mellékutcák. Az évtizedek során nem szűnt meg központi szerepet betölteni, társadalmi osztályok olvasztótégelyeként működni, ugyanis például míg 1870 körül itt szerveződtek az első jelentős vagongyári munkássztrájkok, addig olyan híres polgárok is laktak itt, mint Jókai Mór regényírónk és Laborfalvi Róza színművésznő. Egészen pontosan a 96-os szám alatti saroktelken, ahonnan Jókai dolgozószobája az igencsak zajos Stáció utcára nézett, a mai Baross utcára. Bár a feljegyzések szerint a tizenegy szobás házat a kutyák, macskák és madarak jobban be tudták lakni, mint Jókai és Laborfalvi, mégis a házaspár tíz évet töltött el itt – az ő emléküknek állít mementót Deák Anna műve, mintha egy kicsit mi is bepillanthatnánk az ő házukba.

 

Szerző: Tóth Fanni

Kép: Rökk szilárd utca 2., fotó: Antal Balázs

 

A Flaszter - 1. Budapesti Köztéri Biennále keretében 2023. október 23-ig látható a Fülke projekt három alkotása a III. Pacsirtamező u. 42-44., a VIII. Baross u. 96. és a VIII. Rökk Szilárd u. 2. számok alatt.

A bejegyzés trackback címe:

https://flaszter-biennale.blog.hu/api/trackback/id/tr5518221641

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Flaszter

Friss topikok

  • geegee: Nekem mindig aszondták az öregek gyerekkoromban, hogy az utca nem játszótér. Meg, hogy a közlekedé... (2023.08.15. 12:05) Vannak-e még Pál utcai fiúk?
süti beállítások módosítása