Hallgat a föld, de beszélnek rajta

vienna4.jpg

A huszadik század egyik legnagyobb történelmi traumája kétségkívül a holokauszt volt, amelyet hajlamosak vagyunk exkluzívan a zsidó kultúrtörténet részeként kezelni, és megfeledkezni arról, hogy sok más társadalmi csoport is a fasiszta rezsimek áldozatává vált. A roma holokauszt, a porajmos ennek a történetnek egy elhallgatott része, amelynek a DePART társulat a Flaszter keretei közt kíván hangot adni az aktív emlékezés eszközeivel.

1944 őszén az óbudai bécsi úti téglagyárakat jelölték ki arra a célra, hogy a romákat egy helyre tömörítsék a bevagonírozás és a koncentrációs táborokba szállítás előtt, amelyre 1944. november 10-én került sor. Elsőként Mauthausenbe és Dachauba indultak a vagonok, majd a nőket és gyermekeket továbbszállították más táborokba. A téglagyár egykori barakkjaiban azonban még együtt voltak a családok, akiket aztán szétszakítottak és mind korábbi boldog közösségi emlékeiket, mind pedig tragikus sorsukat elhallgatta a történelem. Ezeknek közvetlen tanújaként egyedül a föld maradt meg, mint hordozó médium, hiszen a területet azóta átalakították.

A DePART hanginstallációja ezen a szimbolikus helyszínen valósul meg, ahol olyan roma és adott esetben nem roma emberek személyes leveleit hallgathatjuk meg, akik részt vettek a projektet megelőző munkában. Ez a munka az egykori áldozatokkal történő közvetett kapcsolatfelvételt jelentette, hogy ne csupán az a kevés adat maradjon fenn róluk, amelyeket különböző archívumokból lehet előásni – így a levélírók az adott személyek “emlék-őrzőivé” váltak. Ez a kifejezés a társulat egyik tagjának, Jonas Baurnak a tanulmányában is szerepel, melyben a kollektív emlékezeti munka alkalmazásáról ír.* Bár a kollektív traumát valóban csak kollektív munkával lehet elkezdeni feldolgozni, ezek a levelek mégis abszolút személyes hangvételűek, ugyanis a résztvevők azt a feladatot kapták, hogy saját tapasztalataikat felhasználva, magukból kiindulva próbáljanak kapcsolatot teremteni az áldozatokkal, reflektálva a közösség mai állapotára is. Ezzel a gesztussal nem csupán az egykori téglagyárba zárt emberek története íródik vissza az emlékezetünkbe, hanem a levélírók is belekapcsolódnak mind a tágabb értelemben vett történelmi emlékezetbe, mind pedig saját közösségük történetébe.

Baur tanulmányában arra is kitér, hogy ezen szövegek elhangzásának módja sem elhanyagolható, ugyanis az elkészült hanginstallációt speciális eszközök segítségével lehet csak meghallgatni. Ezek az eszközök a társulat által megtervezett alacsony oszlopok, melyekhez közel hajolva hallhatjuk a monológszerűen felolvasott leveleket, de mindezt csak úgy tehetjük meg, ha letérdelünk vagy lehajolunk a földre. Az intenció arra irányul, hogy a befogadó se maradhasson passzív résztvevő a folyamatban, hanem váljon részesévé az aktív emlékezés technikájának, kerüljön közel ahhoz a földhöz, amely egyetlen tanúként még őrzi az innen elhurcoltak emlékét.

A Ha mindenki meghallaná egy olyan teret hoz létre az egykori téglagyári épület helyén, amely visszhangként veri vissza azoknak a közel nyolcvan évvel ezelőtti eseményeknek a hangját, amelyekre a mai napig nincsenek megfelelő kifejezéseink. Többek közt a roma holokauszt fokozott elhallgatottsága és a roma közösség marginalizálása miatt pedig törekszik arra, hogy a közösség szerves emlékezésként élhesse meg ennek a műnek a közös elkészültét, nem pedig csupán a történet passzív részeseként. Ezzel a közösség tagjai ágenciát nyernek és szavaikkal képesek leleplezni szokványos történelemírásunk visszásságait és elnyomó jellegét, annak érdekében, hogy az üres elbeszéléseket működő és élő megemlékezéssel cseréljék fel. Így azok a hangok, amiket az óbudai föld sok évvel ezelőtt elnyelt, most újra elkezdenek beszélni, az akkori jövő, vagyis a ma szereplőinek tolmácsolásában.

*Jonas Baur: Anwendung studieren. Erfahrungsbericht zu einer dokumentarischen Kollektivarbeit rund um Erinnerungskultur und Gedenkarbeit, in: Hatzer, Ulrike et al. (Hg.)(2023): Künste anwenden. LIT Verlag, Bécs.

 

Szerző: Tóth Fanni

Fotó: Meftun Çilingiroğlu / E Bistarde Festival, Bécs / A DePART jóvoltából

 

A DePART Társulat Ha mindenki meghallaná projektje 2023. október 20-23. között lesz látható, hallható a Flaszter - 1. Budapesti Köztéri Biennále keretében. A nyitva tartás alatt megnyitó eseményre és vezetett sétára is várjuk az érdeklődőket. Részletek: https://www.facebook.com/budapestgaleria

A bejegyzés trackback címe:

https://flaszter-biennale.blog.hu/api/trackback/id/tr7818230827

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Flaszter

Friss topikok

  • geegee: Nekem mindig aszondták az öregek gyerekkoromban, hogy az utca nem játszótér. Meg, hogy a közlekedé... (2023.08.15. 12:05) Vannak-e még Pál utcai fiúk?
süti beállítások módosítása